Háromnegyed kettő, felébredek. Nana nyöszörög. Szopi, tovább alszik. Én felkelek, bekapcsolom a gépet. Dolgozni kell, nincs kecmec.

Negyed háromig tollászkodom, fejek, matatok. Közben olvasom a szokásos "reggeli "blogsalátát. A leveleimet nem nézem meg. Úgyis tudom, hogy ott toporog a megrendelő levele...

Háromnegyed három. Kis lúdtalpak csattogása közeleg. Anya, ne menjünk vissza, mert felébred a Nunu. Jó, feküdj ide a játszósba, hozom a takaród. Mire betakarom, már alszik. Nekiülök dolgozni.

Három óra. Dolgozom. Az idő rohan. Fél négy, nyekkenés az alvós felől. Háromnegyed sincs, mikor ott fekszem ismét. Három perccel később csattognak a talpacskák. Jó, hozom a takaród, bújj csak vissza. A lánynak meg kipattan a szeme. Akkor pelenkacsere. Csak később veszem észre, hogy a 16 órára hitelesített pelenka megtette, ami tőle telt, de betelt. Ruhacsere. Aztán orrszívás. Aztán hozok egy törölközőt alánk, mert Nana bukott egy tenyérnyi tiszta anyatejet. Ilyenkor elvből nem cserélek lepedőt. Megint orrszívás. Banyek, ennyi az én orromba se férne. Még jó, hogy anyatejes a gyerek. Különben már megette volna a takony...

Vigyorog, gőgicsél, hatalmasakat rikkant. Én meg mint a hülye, vigyorgok. Előttem a kurjangató aprólék, a hátamon meg a nagyobb kiadású hátizsák. Fogom mindkettő kezét, és megint csak örülni tudok. Meg arra gondolok, hogy mennyire elképzelhetetlen volt, hogy a Bubu mellé befurakszik még valaki, akit ennyire tudok szeretni. Egyébként lefekvéskor már kifejezetten hiányzott, hogy a kisasszony rám vigyorogjon. Délután egy óta aludt.

Fél ötkor bekeményítek, eloltom a lámpát, hátha ez segít. Idáig ezt nézte. Most határozottan, felszólító módban üvölt, hogy azonnal kapcsoljam vissza. Másfél perc után megadom magam. Bubu még mindig csak forgolódik. Nem kéne kiverni az álmot a szeméből, ha egyáltalán maradt még benne.

Leteszem a kislányt az ágyra, a szájába tuszkolom a bumbót. Vigyorog, cummantgat, ki-be lökdösi a szájából a nyelvével. Hasra fordítom. Nyög, mert az előbb hagytam fekvőtámaszozni, mostanra elfáradt. Háromnegyed ötkor már a kendőben kuksol, én meg kezdem róni a végeláthatatlan Möbius-szalagot a csípőmmel. Bubu hasra fordul.

4:57 - kihúzom a szájából a cicit, nem reagál rá. Közben a Bubu álmában nyösszent egyet. Pár perc múltán leteszem a leányzót. Villany le, anya ki. Nekiülök leírni mindezt, mert két év múlva úgyse hiszem el. Elmegy a hálózat, ki tudja, mikor lesz ebből post...