Eljött végre a hétvége, amit saját magam ajándékának gondoltam. Hosszú, ünnepnapos, hát pihenjünk!

Eredetileg Bogival akartunk elmenni valami normálisabb helyre, de aztán sem ő nem ért rá, sem a megkeresett helyek nem válaszoltak. A három napot nem akartam otthon tölteni, a gyerekeimmel akartam lenni. Megbeszéltem a keresztanyámmal, hogy meglátogatjuk.

Természetesen ez az a hétvége, mikor piros riasztást rendeltek el a fél országban. Egész nap nézegettem a riasztásokat, Csongrádra éjfél utánra írtak sárgát. Úgy gondoltam, ez még belefér. Az autópálya tényleg jól járható is volt, a 451-esen aztán már volt hó is. Gátér után úgy fújt a szél, hogy a fűtést át kellett állítani, mert a kárpiton simán átfütyült, és fázott a combom. A Tisza-hídon átérve egy halk köszönömöt is elmormoltam, mert tényleg cudar dolog lett volna ott tölteni az éjszakát.

A szentesi elkerülőt elérve hirtelen úgy döntöttem, hogy mégiscsak a városon keresztül megyek, hátha ott kisebb a szél, meg egy kis változatosságra is vágytam. Miközben gurultam az első körforgalomtól befelé, elméláztam, hogy itt az én gyerekkoromban nem volt semmi. Most meg ni, egy tesco. Az újabb körforgalomhoz érve meguntam a csúszkálást, és áttoltam a váltót négykerék meghajtásra. Azt hiszem, ezt nem kellett volna. Ebben a pillanatban ugyanis kihúzták a konnektort, és teljesen elment az áram az autóból, meg a motor is leállt.

Halkan szentségeltem, hogy a mögöttem feltűnő fényszóróhoz tartozó autó még meg tudjon állni, aztán kipattantam, és pulóverben, a még mindig vízszintesen hasító hóban odarohantam a két elképedt sutyerákhoz, aki benne ült, és megkértem, hogy húzzanak el a tőlünk 50 m-re lévő benzinkúthoz. Azok egy kicsit tanakodtak, aztán elékerültek a fehér gépsárkánynak. Addigra már akasztottam is a vontatókötelet - ami rutinosan a hátsó ülés előtt lakik az autómban, - és pattantam vissza. A benzinkútnál pedig gyorsan leszereltem őket, ők pedig talán még gyorsabban pattantak vissza az autóba, és elkotortak...

Felhívtam az autószerelőt, közben elmondtam higgadtan a három, frissen ébredt gyereknek, hogy állati nagy mákunk van, mert a lehető legjobb helyen ért minket a lehető legrosszabb dolog. Van pl, egy 0-24 órás benzinkút, ahol meleg, és élelem van. Meg egy kutas, akinek eszébe jutott, hogy itt bizony van taxi, és a keresztanyám ágyból való kicincálása helyett hazavitethetem magunkat.

Miközben vártuk a fuvart, még egyszer kigyulladtak az autó lámpái. Odatapsikoltam magam, be is indult a motor. Majd mire kiértem a gyerekekkel, hogy induljunk haza, ismét leállt. Ebben a pillanatban határoztam el, hogy nem kockáztatok. Míg a visszacsalogatott taxist vártuk, Pipi határozottan ránézett a kutasra, majd közölte: autó bámp - azaz az autó leállt.

Mára kiderült, hogy a probléma akkut. A szerelők hétfőn bérelnek trélert, jönnek értünk - és megmentenek :)