Több mint tíz éve dolgoztunk együtt a ládagyárban. Kedves, humoros, sportos - bejövős volt.

Az esküvőmön táncolt, aztán egyszer még meglátogatott, mikor megszületett az első gyerekem. Megdöbbent azon a mélyrepülésen, amibe belepillantott. Teltek az évek, engem dobáltak a hullámok. Aztán az egyik fogászati szessönön kiderült, hogy a doki ismeri. Cseppet lesápadtam, mert azért voltak történetek, bár semmi komoly... Persze a romlottsági teszt, amit az osztályon ketten nyertünk egy másik lánnyal holtversenyben, csak kiderült...

Szóval itt van ez a tőről metszett agglegény, csuklóból alkalmas volt arra, hogy akár egyszerre több női szívet is lelkesen megdobogtasson. És akkor.. ééés... és bazmeg, szembe néz velem egy képen, mint "Papi". Első nekifutásra beleköptem a monitorba egy fél bögre kávét, aztán sikítva előkotortam a telefonom és hívtam a másik nekrofilt. Avé, az althangon elhörgött húúúúbaaaaazmeeeeeeg koronázatlan királynője utoljára a közös SAP-migráció alatt adott ki ilyen hangokat.

Mit mondjak erre, Péter?... Bazmegdrága! Értem én, hogy állandóan állt a hangulatméter a szőke, bögyös fitnesznőci mellett... de belegondoltál te abba - te hülye, - hogy ez a nő lesz a kislányod anyja? Hogy olyan képet fogsz róla készíteni, ahol az utolsó vacsora méretű barokk keretbe foglalt tükörben fog fél kézben fogott csecsemővel sminkelőst pózol? Igen, olvasd el újra, aztán hápogj te is! Édes öregem... te itt csak egy kellék vagy a családi fotókon! Te itt a mosolygó apuka vagy, akiről széllel szemben hat kilométerről kiszagolja mindenki, hogy azt se tudja, mi a stájsz! Megnézted a lakást, ahol fotózzák a lányodat? Van ott valami, ami rólad szól? - öregem...

Nézem a bárgyú vigyort, a plasztikfílinget és nem jutok szóhoz. Ha tizenpár éve az orrod alá tolom ezt a... ezt aaaaz... ehhh... fotográfiát, hát telibe hányod. Mondd, jól érzed te magad? Tényleg? Jóvan édesem. Nekem jó, de kérlek, ne visíts nagyon, ha öntudatod kibuggyan a lassan megereszkedő mellek közül és rádöbbensz, hogy a transzatlanti csővezeték közepén jársz. Cseppet belehúztak...

Igen, persze. Röhögsz, hogy a többször is felemlegetett sósvizes zacskókra vagyok irigy. Egyébként nekem is voltak ekkorák, csak akkor épp szoptattam. Meg nem tűnt fel annyira a holdvilág valagam mellett... De nem erről van szó. Sajnállak, csezd meg. Sajnállak, mert valami olyan nőt szakajtottál magadnak, aki - bocsáss meg, de nem tudom másképp kifejezni magam, - egy szellemi Quasimodo celofánpapírba csomagolva. Te nem voltál sem lelkileg, sem szellemileg soha ennyire igénytelen. Vagy kétségbeesett... Holnap van a negyvenharmadik születésnapod... kívánom neked, hogy megtaláld a boldogságod ebben a kapcsolatban és álmodd örök álmod. Boldog születésnapot... Papi...