Mivel a mindennapi élet oly csekély lehetőséget kínál az intimitásra, és az intimitás bizonyos formái (különösen, ha intenzívek) a legtöbb ember számára lélektanilag nem lehetségesek, a komoly társadalmi életben is az idő javát játszmák töltik ki. A játszmák tehát szükségesek és kívánatosak, a probléma egyedül az, vajon az adott játszma a leggyümölcsözőbb eredményt. kínálja-e az egyén számára. Ezzel kapcsolatban ne feledjük, hogy a játszma lényege a kibontakozás, illetve a nyereség. Az előkészítő lépéseknek az a legfőbb funkciójuk, hogy megteremtsék a helyzetet a nyeréshez, de mindig úgy tervezik meg őket, hogy minden egyes lépés melléktermékként maga is biztosítsa a lehetséges kielégülések maximumát. Így a "Schlemielben" (zűrzavart támaszt, aztán bocsánatot kér) a nyereség és a játszma célja: elnéző jóindulatot kierőszakolni a bocsánatkéréssel. Amikor mindenféléket kiönt és kiéget a cigarettájával, csupán a célja felé lépdel, de közben minden vétség megajándékozza a maga gyönyörűségével. Az, hogy öröme származik a kilöttyintésekből, még nem teszi a dolgot játszmává. A kritikus inger a bocsánatkérés, ez vezet a kibontakozáshoz. Máskülönben a kilöttyintés egyszerűen csak destruktív művelet lenne, esetleg gyönyört. okozó vétség.

Hasonló az "Alkoholista" játszma: bármi legyen is az ivás szükségletének fiziológiai eredete - ha egyáltalán van ilyen -, a játszmaelemzés nyelvén a részegeskedés csupán lépés egy játszmában, amelyet az illető környezetének tagjaival folytat. Az ivás maga is gyönyörűséget okozhat, de nem ez a játszma lényege. Bizonyítja ezt a "Száraz alkoholista" nevű változat; ugyanazok a lépései, ugyanahhoz a nyereséghez vezet, mint a szabályos játszma, mindössze annyi a különbség, hogy italosüvegek nélkül játsszák. Túl a játszmáknak azon a társadalmi funkcióján, hogy kielégítően strukturálják az időt, némelyik játszma egyenesen nélkülözhetetlen bizonyos egyének egészségének fenntartásához. Az ilyen emberek lelki egyensúlya annyira labilis, beállítottságuk olyan ingatag, hogy játszmáiktól megfosztani őket kockázatos: orvosolhatatlan kétségbeesésbe, sőt pszichózisba taszíthatja őket. Ezek az emberek keményen harcolnak minden antitetikus lépés ellen. Házassági helyzetekben gyakran megfigyelhető, hogy amikor a pszichiáter az egyik házastársnál javulást ér el (például az felhagy egy pusztító játszmával), a másik házastárs állapotában rohamosan rosszabbodás következik be; számára ugyanis a játszmák kulcsfontosságúak voltak az egyensúly fenntartásához. A játszmaelemzés éppen ezért nagy körültekintést igényel.

Szerencsére a játszmamentes intimitás, amely az emberi életvezetés legtökéletesebb formája (vagy legalábbis kellene hogy legyen), olyan nagyszerű ellenszolgáltatásokat nyújt, hogy kiegyensúlyozatlan személyiségek is biztonsággal és jókedvűen válhatnak meg játszmáiktól, ha a jobb kapcsolathoz megfelelő partnert találhatnak. Tágabb értelemben a játszmák szerves és dinamikus összetevői minden ember tudattalan élettervének vagy forgatókönyvének, arra szolgálnak, hogy kitöltsék az időt, amíg az ember a végső megvalósulásra vár, s egyidejűleg előmozdítják a cselekvést. Tekintve, hogy a forgatókönyv utolsó aktusa jellegzetes módon vagy csoda, vagy katasztrófa után kiált - attól függően, hogy a forgatókönyv építő vagy romboló jellegű -, a neki megfelelő játszmák is hasonlóképpen építőek vagy rombolóak. Az, akinek a forgatókönyve köznyelvi kifejezéssel "a sült galambra" irányul, minden bizonnyal kellemes partner olyan játszmákban, mint a "Nahát, hogy maga milyen óriási, Bürgözdi úr!"; míg az, akinek a forgatókönyve tragikus, "a hullamerevség beálltára" irányul, olyan kellemetlen játszmának hódolhat, mint a "Most rajtacsíptelek, te gazember!".

Megemlítendő, hogy az imént említett köznapi kifejezések szerves részét alkotják a játszmaelemzésnek, és szabadon élnek velük a tranzakcionális pszichoterápiás csoportokban és szemináriumokon. "A hullamerevség beállta" onnan ered, hogy egy beteg álmában elhatározta: különböző dolgokat el akar intézni, "mielőtt a hullamerevség beállna". A beteg egy jól összeszokott csoport tagjaként rámutatott. valamire, ami a terapeuta figyelmét elkerülte: a gyakorlatban sült galambra, illetve a halálra várni - szinonimák. Mivel a köznyelvi kifejezések a játszmaelemzésben roppant fontosak, később még részletesebben foglalkozunk velük.

Forrás: Eric Berne - Emberi játszmák