Háromnegyed kettő, felébredek. Nana nyöszörög. Szopi, tovább alszik. Én felkelek, bekapcsolom a gépet. Dolgozni kell, nincs kecmec.Negyed háromig tollászkodom, fejek, matatok. Közben olvasom a szokásos "reggeli "blogsalátát. A leveleimet nem nézem meg. Úgyis tudom, hogy…

A kórházban eltöltött utolsó este megérlelte bennem a döntést: soha, de soha nem fogom hagyni a gyerekem sírni. Sem okkal, sem ok nélkül.Miután hazavittük, saját meglepetésemre is nagyon szigorúan tartottam magam ehhez az elhatározáshoz. Több volt, mint elhatározás. Felelősnek…