Ma nem is jártam az utcán, mégis csupa gyökér volt az estém - haha...

Nem, igazából Tünde néném ötletére kezdtem el egy kis alkalmazással összepakolni a családfámat. Nem tudom miért, de fontos. Mindig is fontos volt. Állandóan a régiekről nyúztam a nagyszüleimet. A szüleimet. A rokonokat. Gyakorlatilag mindenkit.

Első nekifutásra az üknagyszüleimig jutottam el. A dédszüleim testvéreit még nagyjából tudom apám ágán. Anyám ága homályba vész. Ott volt valami kitagadási botrány is, ami azóta is ismétlődik. Én is megkaptam, nehogy kimaradjak a jóból.

A családfához mindenféle adatot, történetet, képet is hozzá lehet adni. Így hát levettem a falról a legrégebbi általam ismert családi fotónkat. Ő huszonhat évesen halt meg, öt gyereket hagyva hátra. Jobban mondva négyet, mert az ötödik, egy másfél éves kisfiú, vele ment.

Kislány koromban sokat ismételgettem a nevét: Ill Katalin. Nagyon tetszett, hogy nagybetűvel írva olyan, mintha királynő lenne.  Pedig hát "ill" - svábok voltak. De hogy őt honnan fújta a szél az üknagyapám mellé, már nem tudom.

A fáma szerint az ötödik gyerek után, a svábbálon táncolt egy nagyot, állítólag még az asztalon is. Utána leült és legurított egy korsó hideg sört - ez pedig tüdőgyulladáshoz, aztán TBC-hez vezetett. Mire meghalt, a segítségére odavett unokahúga már terhes volt a legkisebb gyerekkel. Ő volt a Ritzi, aki elmarta a dédnagyanyámat a háztól. Így a dédnagyanyám a beteges húgával, Herminával Pestre szökött Lotti nénihez, aki a nagynénjük volt. Lotti néni külön posztot érdemel, úgyhogy most nem folytatom. Az elbeszélésekből kiindulva imádnivaló öreglány volt. Nem mellesleg kártyából és gyűrűből is tudott jósolni.

Visszakanyarodva a témához: fontosnak tartom most is az egészet, és rájöttem, hogy minden évben elmegy valaki, aki még tud egy-egy mondatot a régiekről. Ugyanakkor... vajon joga van-e az egész családnak széltében-hosszában megismerni a legendáriumot? Vagy jogom van-e visszatartani információkat? Van-e jogom feltépni a régi sebeket? Válások, csecsemőhalál...

Úgy döntöttem, hogy belefogok. Ha más ki is száll belőle, én végigcsinálom és összeszedek mindent. A családunknál erősebb köteléket nem nagyon tudok adni a gyerekeimnek. Össze fogom gyűjteni az összes létező fényképet, dokumentumot, firlefrancot és egy nagy könyvbe belerakom. Aztán kezdenek vele, amit akarnak. Talán folytatják. De még akár a tűzre is dobhatják. Az már az ő történetük lesz.