Réges régen lángoltam annyira, mint amennyire fellángolt bennem az igazi, mély szerelem a héten. Hirtelen az agyamba villant, és már nem tudtam elfelejteni. Állandóan rajta járt az agyam. Gugliztam, rátaláltam. Újra és újra elolvastam az adatlapját, nem tudtam betelni vele. Egyetlen fotót láttam csak róla, őrjítően nézett ki...

Aztán kiderült, hogy elérhetetlen számomra. Nem azért, mert nekem másik van... Nem. Sajnos nem vagyunk azonos súlycsoportban. Ő valami fennsőbbséges, valami hihetetlen magasságokban repdeső - én pedig itt a proban ücsörgök hozzá képest.

Szomorú este volt a felismerésé. A meglévővel már nem is foglalkoztam. Csak az a másik kellett. Valami mardosott belül, így megint rákerestem. Megláttam az öccsét. Rájöttem, hogy alapvetően nincs közöttük tudásra semmi különbség. Épp csak ő is a nagytesó alatt van, nagyságrendekkel.

Így lett hát új varrógépem, amit egész délután nyúztam, hála a megunhatatlan, gyerekaltató hidegfrontnak.