Tegnap volt a nagy nap. Az ovinak vége lett csütörtökön, a pénteki babazsúrra mindenki kipihenten érkezhetett. Hárman nem jöttek el, így legalább kezelhető is maradt a gyereksereg.

Mivel a Bubu születésnapja október végén van, és novemberben kezdett csak el közösségbe járni, a negyedik szülinapi buli még családi körben zajlott. Ellenben ahogy egyre többen hívták meg, egyre inkább mondogatta - már márciusban - hogy ő is szeretne bulit tartani. Egye fene, most eljött a névnapja, ünnepeljünk.

Nanapa húzta a száját, hogy két apa, meg mit szólnak, de a világegyetem igazságérzete ismét közbeszólt. Csabi skarlátos lett. A péntek reggeli esőt nézve úgy tűnt, mintha ez lenne a mérleg másik serpenyője. Szerencsére kitakarítottunk - elhívtam Kingát, mert egyedül soha nem végeztem volna az ablakokkal, portörléssel, fürdővel, konyhával, anyám kínjával - és rend is volt, tehát a beltéri bulinak sem volt akadálya. A hét elején idekönyörögtem a keresztanyám, aki lelkesen segített egész nap szendvicset és gyümölcstálat kreálni.

Aztán persze csütörtök estére Nanapa is belendült, a keresztanyámmal hármasban gyorsan felrántottuk a sátrat - vita nélkül! - és felállítottuk a padokat. Bár mindenem berzenkedik a katonai parancsnoki sátor ellen, mégis jó szolgálatot tett, és valami megfoghatatlan élményt kölcsönzött az egésznek. Egyszóval elégedett voltam.

Megérkezett anyám húga is, aki az első meghívottak között volt, aztán a csoporttársam, Bogi, Bubu legnagyobb hódolója. A hülyéje egy gyerekmagasságú ,távirányításos darut hozott :)

A nap a négy órára meghirdetett buli elejétől egészen az utolsó vendég távozásáig sütött. Azonban amint kilépett az utolsó szülő a kapun, hatalmas dörrenéssel kezdődött a tegnap esti bónusz özönvíz. Nanapának már ki kellett vinnem az esőkabátot a sátorba, hogy ne ázzon ronggyá, míg beér.