Reggel odajött a kerítéshez Pali bácsi, a kb. apám korabeli szomszédom. Iszonyú komolyan rámnézett, majd nem kertelve feltette a kérdést: már régóta akarom kérdezni, nem akarsz dugni?
Egymillió válasz cikázott át a fejemen hirtelen, majd minden kreativitást mellőzve kinyögtem: nem, köszönöm. - Kár, pedig még van rengeteg hagymám - nevetett már, és persze én is jót röhögtem magamban, magamon. - Á, most dugtam el egy csomó karalábét, azért mondtam, hogy nem - szánalmas mosakodás :)
Aztán kaptam egy kis láda hagymát, és még dugványoztunk a kerítést két oldaláig, míg a hátamra kötött Nunu meg nem unta.