A kórházban eltöltött utolsó este megérlelte bennem a döntést: soha, de soha nem fogom hagyni a gyerekem sírni. Sem okkal, sem ok nélkül.Miután hazavittük, saját meglepetésemre is nagyon szigorúan tartottam magam ehhez az elhatározáshoz. Több volt, mint elhatározás. Felelősnek…

Reggel ismét szikrázón sütött a nap, hatkor hozták a babákat etetni. Amíg vártuk, hogy a kocsi végigvánszorogjon a folyosón, odaléptem az ablakhoz. A méter széles párkányra támaszkodva néztem, ahogy készülődik a város. Az utakat mosták, néhányan már úton voltak a…

Fél tíz, és még mindig nem vagyok álmos. Pedig egy ilyen nap után mindenkinek kijár legalább 20 óra alvás. Már visszajött mindenkitől a válasz-sms, mindenkivel beszéltem, akivel kellett és akartam. Ismét az órára néztem. Fél tíz múlt hat perccel. Kicsit mintha gyorsabban telne…

Kedd reggel még megpróbáltam erős lenni. Mosolyogva szálltam le a buszról, aztán egy mély sóhajjal a kapu felé vettem az irányt. A betegirányítóban kedvesen elmondták, hogy a betegfelvétel az ultrahang mellet van, csak menjek oda és adjam be a beutalóm. Én viszont először…

A mai napon mondta először a fiam tudatosan: nem. És azóta vagy még ötszázszor :)