Tegnap délután meglepődtem. Tündi felhívott, hogy olvasta a blogot, de már nem írtam napok óta - mi van velem.

Köszönöm, minden rendeződőben. Nanapa elgondokodhatott a kijelentéseimen, mert 1. censored, 2. sokkal kíméletesebben beszél velem azóta - én is vele, mintegy válaszképp. Ráadásul még a hétfői debreceni utat is kibírtuk.

Ugyanis, tadaaam, Wannából Zsannává vedlett Nana. A volt (papiron még) férj apaságát megdöntötte a bíróság. Igaz, hogy ezért mind az öten elautóztunk a debreceni bíróságra - illetékes az alperes, alias Csabi állandó lakóhelye szerinti bíróság - de egyetlen tárgyalással túltettük magunkat.

Azon kívül, hogy a Lengyel házaspár bontóperének dossziéját megtaláltam a női WC-ben, túl sok érdekesség nem történt. Azaz de. Mindkét fiúval teljesen normálisan autóztunk, ami részemről igen nagy hálát jelent, mivel a jelek szerint odafigyeltek arra, hogy rendkívül hülye vagyok, ha a gyerekeimet "veszélyezteti valaki négy keréken".

Most várom a postást, hogy meghozza a bírósági ítéletet - ami azonnal jogerőre is emelkedett, ugyanis mindenki lemondott a fellebbezési jogáról. Egyben pedig rögzíteni szeretném, hogy kisebbik csemetém túl van élete első nagyobb autóútján: 500 km egy nap alatt kipipa.