Nana végre, alig 4 hónap után túlesett a második névváltoztatáson is. Így megkapta a végleges nevét: Fanna lett.
Leírom, hátha más is ebben a cipőben jár - bár az anyakönyvvezető égre-földre esküszik, hogy nem találkozott ilyennel 20 év alatt.
Tehát: adott az apa, aki elvált, független - eddig nincs probléma. Az anya szintén adott, ők ketten házasságon kívül, ámde együtt élnek, és születik egy gyermekük - minő idilli. Azonban! Anya házasságát még nem bontották fel, bár beadta a válókeresetet, amint megtudta, hogy terhes. Így tehát a következő történik.
Ha sikerülne a szülés előtt kimondani a(z előző) házasság felbontását, akkor sima ügy lenne. Ámde exférjemény egy megátalkodott, rosszindulatú válóperes ügyvéddel felszerelkezve simán elhúzza az ügyet az "áldott" kilenc hónapon túlra. Hogy ez mennyire áldásos egy simának induló terhesség szempontjából, az a névviselés szempontjából mellékes.
Így tehát a magyar törvény szerint az anya férje a gyermek apja. Hiába állítja minden fél, jóval a szülés előtt, hogy a gyereknek nem Wannának, hanem Fannának kéne lennie, ez a t. törvényhozót nem érdekli. A gyerek apja az anya férje. Punktum. Napóleon óta...
Mivel meg nem született gyermekről a vélelmezett apa nem mondhat le, ezért mindenki malmozva várja a csodálatos pillanatot. Igenám, de mivel a t. bíróság nem akar dupla munkát végezni, és két gyerekre meghatározni gyerektartási díjat, ezért felfüggeszti az apaság megállapításának végéig a válópert. Hurrá. Én vagyok a kórházban a duplamajom, aki nemcsak hogy otthon szült, de még csak nem is a férje a gyerek apja. Anyakönyvvezetőnél és hatóságnál utána detto. Mindegy, van egy rakás új ismerősöm...
Egyszóval megszületik a gyermek, mikoris a különös család bevonul az illetékes gyámhivatalhoz, és nyilatkozatot tesz, ami kb. úgy hangzik, hogy w nem csinálta, f csinálta, zs tanúsítja. Mindezt az illetékes gyámhivatal elpostázzal a kirendelt gondnoknak, aki pedig megindítja a k.k. nevében az apasági pert. Mert nem ám nyilatkozat, tótumfaktum, ennek bírósági pernek kell lennie.
Az apa természetesen még mindig 250 km-rel arrébb, a drága leendő exanyós szárnyai alá van bejelentve, aki - minő véletlen - nem veszi át a bírósági idézést. Ámde leendő ex értesül arról, hogy hipphopp 1 hónapon belül ki is tűzték szülővárosának patinás bíróságán a tárgyalást, így kénytelen ott megjelenni. Egyébként vigyorogva és készségesen. Talán tényleg hülye volt az anyós postása? - bónuszkérdés...
A bíróságon, ahová még a kirendelt gondok is csak 2,5 órás vonatúttal ér el, kb. 20 perc alatt vigyorogva megállapítja a bírónő, hogy w nem csinálta, f csinálta, zs tanúsítja, így ŐWannasága megdőlt, azaz az apaságot megdöntötte a bíróság. Hurrá, megtaláltuk a lukat a csőben.
Különös család vissza eredeti lakhelyére, ahol háromszereplőssé apad a történet: be a legközelebbi gyámhivatalba - immár ismerős hely - ahol végre meg lehet tenni a Fannai apasági nyilatkozatot, amit zs kicsi kezébe kapva elcaplat a falubeli anyakönvvezetőhöz. Ő pedig az 1/2009 anyakönyvre ráteszi a hivatkozást, hogy 1/2010 számon újraiktatva.
Alig 4 hónap, az államnak okozott néminemű bírósági költség, és néhány vita árán végre eljutottunk idáig. Remélem, Fanna nem fogja egykönnyen adni a nevét, ha valami dalia kérné...
